Reggeli rohanás (2:57)

Ebben a gyakorlati példában bemutatom, hogyan nem érdemes és hogyan érdemes kezelni a reggeli indulás körüli helyzeteket.

Az első verzióban a kommunikáció türelmetlen, sürgető és bántó hangnemű. Az ilyen stílus félelmet, frusztrációt, szorongást kelt a gyermekben, nem nyitja meg az együttműködésre, és hosszú távon rombolja az önértékelését. A gyermek ilyenkor vagy hisztizni kezd, vagy befelé fordul, és megtanulja: amit ő csinál, az nem fontos.

A második verzióban a kommunikáció pozitív, elismerő és kereteket adó. Észreveszem és megdicsérem a gyermek tevékenységét („Nagyon kreatív vagy!”), majd egyértelműen jelzem az időkeretet („Csak öt perced van, utána indulunk”), és biztosítom, hogy a játékát délután folytathatja. Döntési lehetőséget adok, így a gyermek kontrollt él meg, mégis következetesen tartom a határokat.

A nyugodt reggelek titka, hogy a saját igényeid mellett a gyermek igényeit is figyelembe veszed. Nem csak a menetrendet nézed, hanem azt is, hogy a gyermeknek fontos befejeznie a megkezdett tevékenységet. Legyen idő az átmenetre, és készülj előre döntési lehetőségekkel.

Légy határozott, kedves, figyelmes és következetes. Ha a gyermek az elvárásaid szerint viselkedik, azonnal dicsérd meg bőségesen, hogy erősítsd a kívánt viselkedést.